Figyelmeztetés: Az oldal régi verziója csak átmenetileg érhető el.
A régi weboldal minden tartalma megtalálható az új oldalon. Tartalmak kereséséhez használja a keresés ikont a menusávban. [X]
 
Kiskőrös címer

Intézmények 

arculati elem
elvalaszto csik

Petőfi Szülőház és Emlékmúzeum

Cím
6200 Kiskőrös, Petőfi tér 5.
Telefon/fax
78/312-566
E-mail
[megmutat]
Internet www.petofimuzeum.hu
Intézmény igazgatója
Kispálné dr. Lucza Ilona

Az intézmény egységei:

Petőfi Szülőház
Cím: 6200 Kiskőrös, Petőfi tér 5.

Petőfi Emlékmúzeum
Cím: 6200 Kiskőrös, Petőfi tér 6.

Szlovák Tájház
Cím: 6200 Kiskőrös, Szent István u. 25

A világviszonylatban legismertebb magyar költő, Petőfi Sándor 1823. január 1-jén Kiskőrösön született. Édesapja hentes- és mészárosként a megye egész területét bejárta, így környékünk Petőfi-emlékekben igen gazdag. A költő szülővárosában, Kiskőrösön sikerült eredeti állapotában megőrizni és autentikusan berendezni a Szülőházat, létrehozni egy Európa-szerte is különleges műfordítói szoborparkot, egy színvonalas irodalmi múzeumot, melynek része egy kisgaléria is.

A szülőház a XVIII. században épült, első szobája a család bútorait őrzi, nyitott kéményes konyhája korabeli edényekkel van felszerelve, az udvari terem a kiskőrösi tartózkodás és a keresztelés relikviáit, dokumentumait mutatja be.

A szülőház udvarán ma is látható a jégverem, és itt áll a világ első köztéri Petőfi-szobra is.

Az új irodalmi múzeumban helyet kapott a mintegy 15.000 lakosú város története, itt látható multimédiás és hagyományos feldolgozásban a Petőfi-életmű, valamint bemutatjuk, hogyan él tovább a költő Kiskőrös és a világ gondolkodásában, mindennapjaiban, emlékeiben.

A múzeum emeletén, a galériában a költő életéhez, életművéhez kapcsolódó képzőművészeti kollekció látható.

A múzeum-együttes része még a Szlovák Tájház is, mely a XVIII. század elején Kiskőrösre telepített szlovákság életmódját, öltözködési és kulturális tradícióit mutatja be. A Tájházat az Emlékmúzeummal műfordítói szoborpark köti össze, ahol jelenleg 14 - Petőfi verseit is fordító - elismert külföldi költő szobra áll.

A város központjában egy impozáns, egész alakos Petőfi-, és egy Szendrey Júlia - szobor őrzi a költő emlékét.

Állandó kiállítások:

  • Irodalomtörténeti, néprajzi, kultusztörténeti kiállítás -
    a Szülőházban
  • Irodalomtörténeti kiállítás - az Emlékmúzeumban
  • Helytörténeti kiállítás - az Emlékmúzeumban
  • Kultusztörténeti kiállítás - az Emlékmúzeumban
  • Petőfi a képzőművészetben- az Emlékmúzeum emeleti galériájában


Filiálék, kiállítások:

Petőfi Szülőház és Emlékmúzeum, Szlovák Tájház

Irodalomtörténeti, néprajzi, kultusztörténeti kiállítás a Szülőházban
Az 1780 körül épült háromosztatú, középpadkás, vert falú, nádfedeles népi műemlék, Petőfi Sándor szülőháza 1880 óta tekinthető meg belülről, akkor nyitotta meg a Magyar Írók és Művészek Társasága nevében Jókai Mór.

1948-49-ben, a forradalom és szabadságharc centenáriumi ünnepségsorozata alkalmával fogalmazódott meg az igény arra, hogy a szülőház teljes egészében múzeummá váljék. Hogy ez megvalósulhasson, rendbe kellett tenni a házat, és család bútorait ide kellett hozatni a fővárosból. 1953-ra teljesült az álom.

Az immár múzeummá vált szülőház utcai szobája a költő születésekor látható állapotot őrzi, szerény méltóságában itt áll a család bútorai közül az ágy és az almárium. A szoba másik felében, az udvari falnál faragott sarokpadok, székek, asztal és a falon egy míves téka idézik a kort, melyben Petőfi Sándor napvilágot látott. A padlózat és a mennyezet fából készült, a sarokban fehérre meszelt kemence áll.

A középső helyiség a nyitott kéményes konyha, ahol ereklyeként a dajka, Kurucz Zsuzsanna krumplinyomója és fából készült tésztaszűrője látható a konyhai felszerelési tárgyak között. Néprajzi ritkaság az itt álló középpadka; érdekes darab a több funkciójú nyitott kémény. Az egyik sarokban egy 48-as tulipános ládát őriz a múzeum, valamint azokat az évtizedek során összegyűlt szalagokat, melyeket a tisztelet koszorúira kötve hoztak a látogatók.

A család bútorain túl számos Petőfivel kapcsolatos dokumentum és tárgy tekinthető meg a kiállításon: az apa nyitott vándorládájában (1815) olyan okiratok láthatók, amelyek a költő születése körüli időpontokban az apa itt-tartózkodását igazolják, s egyértelművé teszik, hogy az év fordulóján a Petrovics család huzamosan Kiskőrösön tartózkodott.

Hrúz Mária itt, Kiskőrösön várta első gyermekét, Sándort, akit a város evangélikus templomában Martiny Mihály lelkész újév napján sietve meg is keresztelt a csecsemő közismert gyengesége és vélhetően az ünnep miatt is. A keresztelési adatokat a kor hivatalos gyakorlatának megfelelően latin nyelven jegyezte be a lelkész.

A kiállításon az anyakönyv mellett többek között az ónból készült keresztelő kancsó, a keresztelő medence képe és az 1861-ből származó Grimm Vince-metszet látható; ez utóbbi az egyetlen ábrázolás a teljes családról, amelyen a Petrovics szülők és gyermekeik - Petőfi Sándor költő a feleségével és fiával, Zoltánkával, valamint István - Petőfi Sándor öccse - szerepelnek.

Irodalomtörténeti kiállítás az Emlékmúzeumban
Ebben a teremben Petőfi életművét igyekszünk bemutatni a látogatóknak. A "sötét" szoba a színház illúzióját teremti meg a színpadot stilizáló háttérrel, melyből váratlanul, ám lendületesen kilép a költő. A tájat hitelesen bemutató madár- és növényvilágot tartalmazó vitrinek - melyek közvetlenül a "színpad" előtt állnak - érzelmi előkészítést nyújtanak a költő tájlírájához.

Életrajzi utalásként látható a Petőfi feleségének és gyermekének szentelt sarok, dokumentumok a költő iskoláiról, színészi próbálkozásairól, válogatás a még életében megjelent műveiből, valamint eltűnésének körülményeiről. A kör itt lezárul. Ez a terem látható anyaga, de valójában itt ismerkedhetünk meg Petőfi teljes munkásságával, a XIX. század közepének politikai, történelmi kulturális és divatpalettájával, hiszen a kiállítás lelke a számítógépes életmű-feldolgozás, amelyben helyet kaptak a regionális kutatási eredmények is. A program akusztikus és vizuális élmény múzeumi környezetben, hatása direkt módon egyszerű, erőteljes és maradandó, akárcsak a jubileumra megjelentetett életrajzi album.

Helytörténeti kiállítás az Emlékmúzeumban
A kiállítás első terme helytörténeti anyag, gazdag újkő-, réz- és bronzkori, szarmata valamint avar leletanyaggal, melyek a környéken kerültek elő, a Nemzeti Múzeum tulajdonában vannak, ill. a Paulinyi-féle gyűjtemény részét képezik. (Kiskőrös környéki lelet az avar hercegkisasszony alamandin köves arany nyakéke is, melynek fényképe a kiállításon szintén megtekinthető.)

A látnivalók sorában a település múltjának jelentősebb állomásai kaptak helyet egészen Petőfi koráig: a Wattay család, a szlovák betelepítés, II. József oklevele a helység mezővárosi rangra emeléséről, a város pecsétnyomója. E terem záró darabja Izsó Miklós mellszobra Petőfiről - jelezve, hogy ekkor és ebbe a környezetbe született a költő.

Kultusztörténeti kiállítás az Emlékmúzeumban
Petőfi költészetének világirodalmi méretű kultuszát a falfelületre kiterített földgömb érzékelteti, rajta alfabetikus sorrendben a Petőfi költészetével anyanyelven rendelkező országok. Mellette négy tárlóban válogatás tekinthető meg az idegen nyelvű Petőfi-kiadványokból.

Itt emlékezünk a Petőfi-életművel foglalkozó helyi elődökre, ebben a teremben követhetjük nyomon a szülőház történetét, itt tárulnak elénk időrendi sorrendben a jelentősebb évfordulók, rendezvények.

Megtekinthetjük az 1913. március 15-én felavatott 1055 gramm súlyú ezüstből zománcdíszítéssel készült "Petőfi Billikom"-ot és a hozzá tartozó díszes, kézzel írott, katalógusszerű, rendelkező okiratot 1922-ből. A serleggel hagyományt is teremtettek megálmodói, hiszen a március 15-én díszbeszédet mondó elöljáró ezzel köszöntötte az egybegyűlteket, és ígéretet tett egy, a közösség számára is fontos dolog megvalósításáról. Ez a serleghagyomány 1998 szilveszterén újra indult, működését az 1922-eshez hasonló, kézzel írott okirat szabályozza, mely a kiállítás legfiatalabb darabja.

Látható még a kultusztörténeti teremben néhány lapozó: a múlt századi vendégkönyvi bejegyzésekből összeállított emlékkönyv, az 1948-as ünnepségre idelátogató államférfiak, politikusok, ismert személyiségek neveit tartalmazó 48-as emlékkönyv és a Kiskőrös és Járása lap 1922-es Petőfi-száma.

SZLOVÁK TÁJHÁZ

Kiskőrös újkori történetében kiemelkedő szerep jutott a szlovákságnak. A török dúlás idején Kiskőrös is elnéptelenedett, lakói vagy a harcok áldozatai lettek, vagy elmenekültek, ezért a további élet feltételeit újra kellett teremteni. Ezt felismerve a Wattay földesúri család Magyarország akkori felföldi vármegyéiből telepeseket hozatott ide. A Túróc, Hont, Nyitra, Árva és Pozsony vármegyékből idekerült családok evangélikus szlovákok voltak, akik magukkal hozták és megőrizték szokásaikat, vallásukat és nyelvüket, és ezzel párhuzamosan alkalmazkodtak az itteni körülményekhez is.

A település azóta is magán hordozza a szlovák jelleget. Az idősebb generáció viseletében, nyelvében, vallásában máig őrzi identitását, a fiatalabbak maradéktalanul már csak vallásukat tartják, a nyelvet alig beszélik, egyéb területeken pedig inkább csak kulturális és néprajzi hagyományőrzés formájában él tovább. Az ide települt lakók kialakították a vallásgyakorlat és az oktatás színtereit, templomot és iskolát építettek, fontos volt számukra a magyar nyelv elsajátítása is, így hamar bevezették a rendszeres magyar nyelvű istentiszteleteket is.

A szlovákság alkalmazkodott az itteni megélhetési lehetőségekhez is, szántóföldi növénytermesztéssel, állattartással és szőlőműveléssel foglalkozott. Hamar kapcsolatba került az itt honos népművészeti szokásokkal, kézimunkáikba belekerültek a kalocsai motívumok is, használati tárgyaik kiegészültek a környék fazekasai által készítettekkel. Így napjainkra már inkább népművészeti és néprajzi tár az összegyűjtött anyagok többsége. A megmaradt népviselet azonban tisztán szlovák.

A több mint 280 éve itt élő emberek életmódja, gondolkodása és kulturális szokásai tárgyiasságukban is méltó hagyaték a későbbi koroknak. Így gazdag és hiteles gyűjtemény szolgál kutatható forrásként, emlékidézés alapjaként és történeti szemléltetésként az utókor számára.

A Szent István u. 23. számú háromosztatú, nádtetős, nyitott kéményes parasztházban tekinthető meg a középparasztság életkörülményeit, gondolkodását, kultúráját, tárgyi világát bemutató kiállítás.

Állandó kiállítások:

A szlovákság élete, kultúrája és öltözködése
Az épület beltéri kiállításai közül a tisztaszoba az ünnep-napok hangulatát idézi. Itt tekinthető meg a vetett ágy (különleges alkalmakkor használt ágyneműkkel). Emelkedett hangulatával a díszített sarokpad és a kézi szövésű terítővel letakart asztal tűnik fel; a gerendába vert szögeken sorakoznak a népviseleti szoknyák legértékesebb darabjai, a hófehérre meszelt búbos kemence pedig szinte árasztja a meleget. Különösen értékes a fali téka, amelyben a család legfontosabb dokumentumait és kulturális kincseit, a Bibliát és a kalendáriumot tartották.

A nyitott kéményes konyha felszerelési tárgyaival olyan hatást kelt, mintha ma is működne, mintha a háziasszony éppen csak kiment volna valamiért.

A belső szoba kiállítás jellegű. A tárlat a jellemző kék-fehér színekhez igazodik, vitrinenként jelennek meg a legjellemzőbb témakörök. Így helyet kap az itt élők szlovák olvasmánytára, melynek gerincét a Tranoszciusok alkotják. Ezek egyértelmű emlékei az evangélikus vallási kultúrának.

A kékfestő minták kollekciója, a hétköznapi viselet gazdag motívumkincsét igazolja tárgyi tanúként. A hitelesen felöltöztetett fiatal pár mutatja őseink ünnepi viseletét. A legértékesebb, legszebb ruhadarabokból válogatást láthatunk. Külön tárlóban csokorba szedve a népművészeti szempontból is értékes használati tárgyak jelzik az igényes kézi munkákat. A legkedvesebb az a válogatás, amely a többgenerációs család együttes időtöltésére utalva az egyszerű játékokat mutatja be. A kiállításban mesélnek még a megsárgult képek, sugárzik róluk a családi hierarchia, kölcsönös tisztelet, összetartozás, tolerancia és az öntudatos alázat.

A tájház a gazdasági egységeket is hűen tükrözi, hiszen a különböző eszközöket tartalmazó kamra mellett berendezett istálló tekinthető meg. Látszik, hogy az állatok mennyire fontos elemévé váltak a család életének. Az istálló két oldala a legértékesebb állatok jelenlétéről vall. A szarvasmarha elengedhetetlen táplálékforrásként szolgált, a ló pedig a mezőgazdasági munkálatok állandó és megbízható segítőjeként vívta ki megbecsülését. A nyitott színben a mindennapi munkához szükséges nagyobb eszközöket láthatjuk, így pl. a szőlőműveléshez szolgáló prést, magszelelőt és a lőcsös kocsit.

A legújabb beruházással lehetőség nyílik a szlovák gasztronómiai szokások felelevenítésére, az udvari kemence lehetőséget ad arra, hogy múzeumpedagógiai foglalkozások keretében megismerhessük és megtanulhassuk őseink kemencés ételkészítési kultúráját.

Nyomtatás Ugrás az oldal tetejére
arculati elem
Hírek
E-ügyintézés
Album
sam_2176
  uj_magyarország_logoakadalymentes-honlap