Figyelmeztetés: Az oldal régi verziója csak átmenetileg érhető el.
A régi weboldal minden tartalma megtalálható az új oldalon. Tartalmak kereséséhez használja a keresés ikont a menusávban. [X]
 
Kiskőrös címer

Városunk 

arculati elem
elvalaszto csik

Lakosságcsere 1947-48-ban

A magyar-csehszlovák lakosságcsere 1946-1948 között Kiskőrösön

A második világháború utolsó hónapjaiban és az azt követő években ''huszadik századi népvándorlás'' zajlott le Közép-Európában a ''jogos nemzeti önvédelem'' és a ''kollektív bűnösség'' elvein alapuló nacionalizmus jegyében. Ezek célja a nemzetállam etnikai-és államhatárainak összeillesztése, a határon belül maradt etnikum asszimilálódásának felgyorsítása, vagyis az államalkotó nemzet fölényének biztosítása volt.


A lakosságcsere-egyezmény

 

Az 1946 február 27-én, Budapesten Vladimir Clementis és Gyöngyösi János által aláírt lakosságcsere-egyezmény szerint, Magyarországról az önkéntesen áttelepülő szlovákok számának megfelelően ugyanannyi a csehszlovák hatóságok által kijelölt magyart telepítenek át, valamint összesen ezer háborús bűnöst. Az áttelepülők ingóságaikat magukkal vihetik, ingatlanaikért kártérítést kapnak. /1./

 

 

A lakosságcsere statisztikai adatai

 

A mai Magyarország területén a szlovákok a török XVII. századi kiűzése nyomán telepedtek le a néptelenné vált területekre. Így történt Kiskőrösön is. (további részletek itt)
A közel kétszázötven éves békés együttélés alatt a magyarországi és így a kiskőrösi szlovákság számára is az 1946-1948 között lebonyolított lakosságcsere okozta ittlétük egyik legnagyobb traumáját. Történetileg kialakult, tradicionális szlovák közösségeket bomlasztott fel, rokoni, családi szálakat szakított szét.

 

Kiskőrös lakossága az 1941-es népszámlálás szerint 12.875 volt, ebből szlovák anyanyelvűnek 144-en, szlovák nemzetiségűnek 16-an, szlovák nyelvismerettel rendelkezőnek 5.604-en vallották magukat. A kiskőrösi adatok szerint közel ezren jelentkeztek áttelepülésre Szlovákiába.
Az előbbi adatok jól mutatják, hogy a Kiskőrösön míg a lakosság közel fele szlovákul beszélt, mégis nagyon kevesen vallották magukat szlovák nemzetiségűnek. A kitelepülésre nagy számban jelentkezők motivációi a következőkben leírt hatásos propaganda ígéretei egyfelől, másrészről a szegényebb sorban élők számára felvillantott jobb anyagi lehetőségek voltak.

 

Kiskőrös körzetéből szlovák adatok szerint 2.641 személy jelentkezett áttelepítésre, míg a korabeli helyi magyar sajtó, a Hírek szerint 900 fő várt áttelepülésre. /2./ Kiskőrös Közgyűlési jegyzőkönyve 983 kitelepülni szándékozót említ, melyből 228-an visszaléptek. /3./
Szlovák statisztikai adatok szerint 1947-ben 1491 személy, 1948-ban még 86-an települtek ki Kiskőrösről, 1948 májusára végleg befejeződött Kiskőrös körzetében a ki- és betelepülés.
Visszaemlékezések szerint a kiskőrösi kitelepülők közül csak az idősebbek beszélték a szlovák nyelvet, míg a fiatalok közül csak kevesen.

 

Kiskőrösről és környékéről a többség 1947 augusztusától 1947 novemberéig települt ki Szlovákiába, illetve ezzel egy időben települtek át a szlovákiai magyarok Kiskőrösre: Tallós, Csölösztő, Gutor, Somorja, Kissaló, Uszor, Bucsuháza, Tejfalu, Királyfia községekből.
1947 november 18-án felvett Jegyzőkönyv szerint Kiskőrösről Szlovákiába áttelepült 149 család, 379 személy. Kiskőrösre betelepült 168 szlovákiai magyar. /4./

 

 

Az áttelepítést végző szervek, a kiskőrösi betelepítő csoport működése

 

Kiskőrösön a Magyar Áttelepítési Kormánybiztosság bajai kirendeltségéhez tartozó betelepítési csoport működött. Korlátozott anyagi lehetőségek akadályozták a minőségi, szakszerű munkát.
A bajai kirendeltség által kért havi kimutatások többször elmaradtak, a meglévők pedig hiányos és ellentmondásos információt szolgáltattak. Így történhetett meg például 1947 novemberében, hogy a kiskőrösi vasútállomáson minden előzetes bejelentés nélkül az ide irányított felvidéki család már egy hete a vagonban tartózkodott. Kiskőrösön ekkora már elfogytak az első osztályú telephelyek. Az illető felvidéki, jómódú telepes, malmi berendezéssel rendelkezett, a családjának felajánlott telephelyet elurasította, maga vállalkozott arra, hogy megfelelő portát keres családjának. /5./
A kiskőrösi betelepítő csoportvezető helyettese, majd vezetője Török Endre szerint a Kiskőrösről kitelepülők többsége nem rendelkezett önálló, saját lakással, leginkább bérlők voltak, így az itt hagyott ''primitív lakásrészek'' betelepítésre szóba sem jöhettek. A betelepítő csoport a paritásosságot vagyoni vonatkozásban egyáltalán nem tudta betartani, az áttelepült szlovákiai magyar családok lényegesen rosszabb vagyoni helyzetbe kerültek, mint Csehszlovákiában voltak.
A Kiskőrösre áttelepült szlovákiai magyarok jelentős része földműveléssel foglalkozott, mely megfelelt a kiskőrösi Közgyűlés elvárásának is, miszerint a betelepülők csak földművesek lehetnek, mert a községből kitelepülők többsége nincstelen. /6./ Az áttelepült iparosoknak, kereskedőknek korábbi önállóan gyakorolt foglalkozásukat igazolniuk kellett az elsőfokú Iparhatóságnál, hogy tovább űzhessék szakmájukat. Az áttelepültek között magas arányban voltak közalkalmazottak, kiket szigorú igazoltatás után az önkormányzatnál és más állami szerveknél üresedésben lévő megfelelő állásban igyekeztek elhelyezni.

 


Propaganda Kiskőrösön. A jelentkezők és az áttelepülést elutasítók indítékai.

 

Kiskőrösön a toborzó hivatal átfogó propagandát fejtett ki az őshaza iránti szeretetre való buzdítással, melynek fő ideológiai jelszava - Az anya hív! - volt. Az áttelepülni nem akaró kiskőrösi szlovákok magyar patriotizmusukra hivatkoztak: "Apám azt mondta: mi itt születtünk, itt van az egész családunk, hogy lenne az, hogy mi elmenjünk Cseszkóba?" /7./ Erős érzelmi kötődést jelentett számukra a szülőföldhöz, a saját földjükhöz való kötődés. A Kiskőrösön folytatott propaganda fő érvei gazdasági jellegűek voltak. Az agitátorok házról-házra járva hirdették, hogy Csehszlovákia győztesként került ki a második világháborúból, míg Magyarország háborús veszteségei és kötelezettségei miatt még évtizedekig súlyos gazdasági körülmények között lesz kénytelen élni. A toborzó propaganda idején általános volt a szegénység, az áruhiány, tombolt az infláció.
Az agitátorok egyes élelmiszerek magyarországi hiányát is felhasználták, irreális ígéreteket tettek, Csehszlovákiáról stabil gazdasági, idealizált képet mutattak be: "Ígértek fűt-fát, boronát, mindent. Hogy milyen gazdagok leszünk ottan, mennyi vagyont kapunk. Hazudtak, hogy ott jobb." /8./ Az agitátorok másik leggyakoribb érve, hogy minden szlovákot akár akar jönni, akár nem, kiviszik Magyarországról. Akik nem jelentkeznek önként, azokat majd kényszerrel telepítik át mindössze harminc kilogrammos csomaggal fejenként. /9./ Gátlás nélküli, erőszakos propaganda folyt, mely félelemkeltésen és irreális ígérgetéseken alapult.
"Voltak olyanok, akiket nem elégítettek ki. Pokoraczki bácsi -úgy mondták - követelőzőtt, mert földet és sok mindent ígértek neki. Hogy ő lelövi őket. Habár ez a bácsi agyon is lőtte magát, mert nem lett kielégítve." /10./
Az áttelepülést elutasító kiskőrösi szlovákok nagy része erkölcsi okokra is hivatkozott:
"Én nem mentem volna, még ha a kunyhó helyett palotát adtak volna. De annyira voltak, hogy most azokat az embereket, akik ott voltak, kitúrták. Én ezt nem tekintem jónak. Én nem mentem volna. Végső soron én itt ki vagyok elégítve ezzel. Bennem nem volt meg az, hogy valakit kitúrjak. Mert azok csak kitúrták őket." /11./

 

A kiskőrösi szlovákok többségét a mátyusföldi Naszvadra telepítették át. Az 1991-1992 között végzett gyűjtés szerint nem szívesen nyilatkoztak kijövetelük okairól, a kezdeti évek nehézségeiről. A Kiskőrösön maradt szlovák rokonok, családtagok nyilatkozatai alapján a kiköltözöttek többsége csalódott, az ígérgetések nem váltak valóra. Visszaemlékezések szerint az áttelepülést inkább a szegényebb sorsúak vállalták. A jelentkezett 900 személy közül csak 67-nek volt saját háza. /12./
"Becsvágyból mentek. Azt hitték, hogy ott milliomosok lesznek. Mer aki nagyon gazdag vót, az nem ment ám egy se! Az nem. Csak a szegényebb vót. Azt hitte, hogy ott milyen jó sor vár rájuk. És sajnos csalódtak, mer olyanok löttek vóna itt is, mint ott." /13./

 

Jegyzetek
1.) Balogh Sándor : Magyarország külpolitikája 1945-1950. Budapest. 1988. Kossuth Kiadó. 113.o.
2.) Hírek 1947 július 12.
3.) BKMÖL XXII. 348. Kiskőrös Közgyűlési Jegyzőkönyve. 107/1946
4.) BKMÖL XXIV/1. MÁK iratai 1947 - 1950 416/947
5.) BKMÖL Délpestmegyei Földhivatal iratai, 15.673/47
6.) BKMÖL XXII.348., Kiskőrös Közgyűlés Jegyzőkönyve, 107/1946
7.) Krupa András :A kiskőrösi szlovákok önvallomásai a lakosságcseréről. In. :Dunáninnen - Tiszáninnen, Szerkesztette : Bárth János. Kecskemét. 1995. 106.o.
8.) Ugyanott 107.o.
9.) Ugyanott 110.o.
10.) Ugyanott 110-111.o.
11.) Ugyanott 109.o.
12.) Ugyanott 108.o.
13.) Ugyanott 108.o.

szerző: Baranyainé Fekete Judit

Nyomtatás Ugrás az oldal tetejére
arculati elem
Hírek
E-ügyintézés
Album
dsc_0064_átméretezve
  uj_magyarország_logoakadalymentes-honlap